Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki!

(Lengyel-Magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát!)

Habár a Lengyel-Magyar barátság mára inkább a múltból átvett jól szóló frázis, mint szorosan a mindennapokhoz kötődő testvéri érzelem, azért még mindig van miért köszönetet mondani nekik. Az ország legerősebb exportcikkei közé tartozik, szigorúan Karol Józef Wojtyła után, ez a szenzációs snack, ami az együtt borozgatás remek kísérője lehet.

Már Lokietek Erzsébet, Károly Róbert felesége is ismert volt arról, hogy urához az udvarba érkező nemeseket ízletes, gabona alapú finomságokkal vette le a lábukról. A receptet évszázadokon keresztül államtitokként őrizték a Nyugat-Pomerániai vajdaság vadregényes erdejeiben. A külön erre a célra kiképzett Királyi Receptőrző Osztag (lengyelül: Województwo Białogardi Zachodniopomorskie) tagjai mindig az aktuális király által személyesen lettek kiválasztva. A lengyelek nem egy csatát vesztettek el amiatt, hogy a legjobb harcosaik a királyság legféltettebb kincsének őrzésére tették fel életüket, ahelyett, hogy tisztességesen vérüket adták volna a szakadár zaporizzsjai kozákok országhatáron belül tartásáért. Fáradozásaik azonban nem maradtak eredmény nélkül: Lokietek Erzsébet királyné hagyományai még a mai napig tovább élnek, és Dolnośląskie vidékei után, végre mi, Magyarok is megízlelhetjük eme remeket.

Ez a márka Otmuchów-ból szármaik (amint azt neve is mutatja), ami egy kb. 5000 lelket számláló kis város Lengyelország dél-nyugati részén. Hogy valóban ott gyártják-e, vagy csak a nevet viseli, azt sajnos nem sikerült kiderítenem, ezt betudhatjuk hiányosnak is csak jóindulattal nevezhető lengyeltudásomnak. Ami biztos: a cuccot Lengyelországban gyártják, és FINOM.

De nagyon. Tényleg, meglepően. Én hajlamos vagyok fenntartással kezelni az "élelmi rost forrása", "nélkülözhetetlen gabona tartalmú" és egyéb "egyed és szuperegészséges leszel" típusú snackeket, mert ezek általában vagy ízetlenek, vagy ugyanannyi káros anyag van bennük mint bármelyik másik csipszben, csak éppen beledobtak 0,9% növényi rostot. Húha.

Nem így az Otmuchów. A kreatív néven csak Snacks multigrain névre keresztelt csemege, szinte csak és kizárólag gabonaféléket tartalmaz, persze a fincsi nátrium-bikarbonát ebből sem hiányozhat. Az összetevők: Kukoricaliszt és dara, teljes kiőrlésű búzaliszt, növényi olaj, rizsliszt, zabliszt, cukor, só és tengeri só. Ízesítésként a tengeri só van megjelölve, ez a mai csipsz-trendeknek teljesen megfelel, hiszen ami tengerből, vagy esőerdő mélyéről származik az csakis mennyeien finom és egészséges lehet.

Akkor lássuk, hogyan néz ki:

Sajnos ezen a rossz minőségű képen nem látszik, hogy milyen nagy az adag, és amúgy is azután készült, hogy a család szorgosan fogyasztott belőle, mondván, nem is számítottak ilyen jóra. És tényleg nem. A sok gabonát tartalmazó ropogtatnivalókkal sokszor az a gond, hogy nem ropognak, hanem kábé szétolvadnak a szájban. Ez nem baj egy csokinál, de amikor az ember ropogásra vágyik sokszor csalódnia kell. Otmuchów azonban bizonyít, és finom ropogós marad még az 5-6ig rágás után is. A formája egészen különleges, nem olyan sűrűn hullámos mint a crusti croc, vagy a chio exxtra, ahol a hullámossítás a vastagabb érzet érdekében történik, itt ez csak szimplán esztétikai érdekeket szolgál. Ízét nem meglepő módon a gabonafélék egyvelege határozza meg, mint egy jobb fajta bio bulátánál, a tengeri só (1,5%) nem tolakodó, szimplán egy kis plusz ízt ad neki, amitől csak még kivánatosabb lesz.

Sajnos meg kell említsem az Otmuchów sorozat másik tagját, az "olasz fűszerek" ízűt. Amennyire lenyűgözött a tengeri só ízű, olyannyira csalódtam az olasz fűszerek ízűben. Igazából csak annyi a baj vele, hogy nem olasz fűszer ízű, és amit leírnak, hogy benne van, az nem is feltétlen olasz fűszer. Azt már megszokhattuk, hogy ami valamilyen fűszeres ízesítésű csipsz, azt általában nem fűszerrel ízesítik, hanem bizonyos ízű "szórnivalóval". Itt is ez a helyzet, a szórnivaló-olasz fűszerek néven-tartalmaz: malodextrint (Nero is ezt tolta, attól csavarodott be), só, bazsalikom (ami annyira olasz, hogy egyenesen Perzsiából került Európába), petrezselyemzöld, E621, aromák és oregánó-kivonat (ezt az egyiptomiak fedezték fel, és gyógyításra használták). Persze az itt felsorolt fűszerek már jó ideje szerves részét képezik a konyhaművészetnek, de súlyos képzavar ezeket olasz fűszernek nevezni. Ugyanúgy megtalálhatók a görög és spanyol asztalokon, mint az olaszokén, sőt a petrezselyem nálunk is nap mint nap használt fűszer.

Ha csak a sós Otmuchów-t kóstoltam volna meg, már a márka rajongója lennék, de a fűszeres után kicsit megbicsaklott a bizalmam. Ettől függetlenül mindenkit bíztatok a kipróbálására, ha nem zavar a mű-fűszer íz, próbáljuk be azt is. Ára is kedvező, 200 forint alatt van a Penny Marketben, és ezért 70g-ot kapunk ami teljesen korrekt.

Lengyel, Magyar, két jó barát, együtt rágja Otmuchów sósát!

(A fenti "közmondásért" elnézést kérek, és elhatárolódom magamtól!)

Ha tetszett a cikk, likeoljatok, és osszátok meg a saját csipszes élményeiteket is!

facebook.com/ropogtass.blog.hu