Ha van csipsz amit minden ember evett már életében, az a Pom-Bär. Persze azok az idők régen voltak már, amikor anyu fülét rágtuk a boltban suli után hogy "naaa léééégyszi a macisbóóóól" szóval úgy döntöttünk, megkóstoljuk újra, felnőtt fejjel is, kritikusabban.
Mielőtt rátérnék a részletes értékelésre, szeretnék egy érdekes szocio-gasztronómiai kérdésbe belebocsátkozni. Miért a mackók? Mi készteti az embereket arra, hogy mackókat egyenek? Medvecukor, medvetalp, gumimacik. Mind medvéről elnevezett, ám arra távolról sem hasonlító édesség, amit a gyerekek torkán lenyomnak, ők pedig élvezettel nyelik a macikat. De vajon honnan eredhet ez? Kis gondolkodás után arra jutottam, lehet, hogy ez egy ősi hagyomány továbbélése, és a medve megevése egyfajta belső erővel ruházza fel a fogyasztót. Elképzelhető, hogy őseink azért találták ki a kicsi, medve alakú édességeket, hogy a gyerekek, ha felnőnek és valódi medvével találkoznak, ne a félelmetes nagyragadozót lássák benne, hanem csak annyit mondjanak: "Mit nekem ez az egy, tegnap egy zacskóval megettem.". Ez mára már értelmét vesztette, és a jópofa formák csak minket mulattatnak. Pedig ezen logika alapján ma is lehetne új csipszformákat kitalálni, persze a mai fiatalságnak nehezebb lenne csipszbe önteni a félelmeit. Képzeljük csak el milyen nehéz lehet megalkotni az öntőformát amiből később ZH-alakú, esetleg telefonszámla formájú snackek kerülnek ki.
Amíg várunk a ZH alakú csipszre, bontsunk rá egy jó zacskó Pom-Bärre. A csomagoláson rögtön feltűnik a maci lába alatt villogó felirat, miszerint napraforgóolajjal készült (mégis mi mással készülne?!), és nem tartalmaz mesterséges színezéket és aromaanyagokat. Egy gyors csekk a zacsi hátán, és kiderül, hogy igazat mondanak, tényleg nincs benne mesterséges aroma (természetes persze van) és meglepő módon a napraforgóolaj mellett pálmaolajat is felhasználtak a készítés során. Ezt eddig csak tortillacsipszeknél láttuk. A snack alapja természetesen a burgonyapépelmény, ami ebben a formájában jól alakítható. Egyszerű présgépekkel nyomják mackóformára, és utána mehetnek lubickolni az olajba.
Akkor ássuk bele magunkat! A tesztünkhöz sajtos ízű Pom-Bärt vásároltunk, ami jó választásnak bizonyult. Kevésbé intenzív ízű, mint a Lay's sajtosa, és közel sem annyira lábszagú, mint a cheetos féle sajtos. Van benne valami sajátos ízkarakter, ami csakis erre a csipszre jellemző. Ez párosul a ropogós burgonyapép furcsa érzetével. Én személy szerint ezzel az állaggal nem annyira vagyok kibékülve. Elsőre szájba véve jónak tűnik, hiszen elég kemény, jó tartása van. Az első roppanásig is jó vagyok, itt még érezni hogy van benne anyag. Ezek után azonban kétfelé szakad a szám: a felső szájpadlásomat a még nem eléggé felmorzsolódott darabkák elkezdik feltörni, míg a nyelvemen maradt darabok nyállal keveredve visszanyerik eredeti pépelmény állagukat, ami különösen gusztustalan még akkor is, ha mindez pár másodperc alatt játszódik le. Ez az érzés számomra végzetes, esélytelen, hogy én egy zacskót egyedül befejezzek. Nem úgy, mint ez a maci, aki minden bizonnyal már nem először jár nasiért az üzletbe:
Mindazonáltal én örülök neki, hogy létezik a Pom-Bär. Fontos, hogy a kicsik ne csak ízre, hanem látványra is izgalmas dolgokat fogyasszanak, ez köztudottan pozitívan hat az agy fejlődésére. És persze mindig jó buli azon versengeni, ki tudja minél több variációban leharapni a medve végtagjait mire végleg felfalná. Lehet, hogy a medvék is ezt teszik az elkapott emberekkel?
Nektek melyik a kedvenc állatformájú csipszetek? Írjátok meg nekünk kommentben!
