Aki a 90-es évek elején született, nem létezik, hogy nem gyűjtött pokémon tazókat. Sokak számára jelentett izgalmakat a suli után beugrani a boltba, venni egy csomag cheetost, és reménykedni, hogy most talán meglesz Balbasaur. Sok év után újra leemeltem a polcról egy csomaggal, hogy górcső alá vegyem. Most kiderül, hogy tényleg csak a tazok miatt vettük-e ezt a csipszet.

Nem is gondolnánk, de a Cheetos már az 1940-es évek óta létezik. Charles Elmer Doolin, a Frito vállalat atyja kísérletezte ki az első adagokat Dallasban, és a siker egyből elsöprő volt. De Doolinnak nem volt megfelelő kapacitása ellátni egy egész országot, így kezdetben csak a környéken ismerték. Ekkor döntött úgy, hogy behívja partnernek a csipszgyáros Herman W. Lay-t, hogy promotálja és terjessze a csipszet. Kettejük munkájával 1948-ra a Cheetost már egész Amerikában ismerték, ugyanúgy mint másik közös terméküket, a Fritatost. A vállalkozás hihetetlenül sikeresnek bizonyult, ezért a két vállalkozó hivatalosan is közös céget hozott létre, a Frito-Lay-t, és a mai napig árasztják el a világot ropogtatnivalókkal. A legnagyobb áttörés 1965-ben érkezett meg: betársultak a Pepsi-Cola company-ba, innentől kezdve pedig a világ minden tájára eljutott a Cheetos. Azóta persze rengeteg változáson esett át a termék, a ma kapható termékek már csak nevükben hordozzák a régi csipszek emlékét.

A Cheetosról valószínűleg mindenkinek Chester ugrik be először. A vicces, rekedtes hangú gepárd 1983 óta látható tévéreklámokban, és jól hangzó szlogenekkel, hihetetlen energiával pörög.

Ha a napszemüveges, beszélő gepárd még nem lenne elég figyelemfelkeltő, a készítők még egy extrát rádobnak: a különböző formájú Cheetosokat. A sima pufi és a spirálon formán kívül ha szerencsénk van találhatunk egész különleges darabokat; egy házaspár azt állítja, hogy egyik zacskóban meg találták Cheesus-t, a Jézus alakú Cheetost, mások Michael Jackson vélték benne felfedezni moonwalk közben. Ez utóbbi el is kelt eBayen 35 dollárért. 

Én a mai tesztemhez egy spirál alakú cheetost választottam, sajtos-ketchupös ízben. A csomagra ránézve egyértelmű, hogy a célcsoport nem lehet több 14 évesnél. Kék háttér előtt kék hullámvasúton tekereg a napszemüveges gepárd, akinek még a nyelve is spirálos. Nagyon beteg:

Maga a csipsz remekül néz ki. A spirálok hatalmasak, vastagok, alig törtek össze a csomagban. Hatalmas betűkkel fel van tüntetve a zacskón, hogy nem tartalmaz se tartósítószert, se mesterséges színezéket. Ami remek, de azért annyira ne dobjuk el tőle az agyunkat. Az összetevők között az alapot jelentő kukoricán kívül találunk még elég sok mindent. Sajtot és ketchupöt pont nem. Van viszont nátrium-glutamát, dinátrium-inozinát, maltodextrin és sok más hasonlóan fincsi cucc, amik nyílván nagyon fontosak az egészséges táplálkozáshoz. Hát persze.

Amint látjátok hatalmasak ezek a spirálok, alig fér be egybe a számba. Nem is értem, gyerekeknek hogyan gondolták ezt a méretet. Az ízük nagyon hasonló a sima sajtos Cheetoséra, a ketchupöt-illetve ami ketchup kéne legyen-nem nagyon érezni rajta. Az érzés nagyon hasonló a sajtos cheetoséra, kézbe véve elég grízes marad a kezünk, cserébe a csipszezés befejeztével ezt jó lenyalogatni. De ami az ujjra ragad, eléggé hiányzik a csipszről, e nélkül ízetlen. Én még egy hibát elkövettem: kint hagytam őket egy tálban egy órára. Ezt nem lett volna szabad, a levegőn kicsit megszikkadtak. Ettől a ropogósságuk elveszett, fonnyadtá, ragadóssá váltak, és a folyton lemorzsolódó "fűszerezés" nélkül, igazából nem sokban különbözik a 90 forintos sajtos pufiktól.

Most már biztosan kijelenthetem: a Cheetost annak idején csak a tazók miatt vettük, ennyire még 8 évesen se lehetett rossz ízlésünk. Hiába van mögöttük több évtizedes tapasztalat, és a jobbnál jobb Lay's csipszek, ez egy nagyon gyenge eresztés. És most komolyan. Sajtos-ketchupös? Kinek jut ilyen eszébe? Ez egyáltalán nem életszerű, és köze nincs semmihez amit egy normál embernek amúgy eszébe jutna megenni. 

Nem így van?

Nektek tetszik ez az ízpárosítás? Gyűjtöttetek ti is tazókat? Írjátok meg kommentben.

https://www.facebook.com/ropogtass.blog.hu