Az első snack! Blogunk indulásának napján egy CBA prímában vásároltunk be. Az üzlet kifogástalan, viszonylag nagy területű, hatalmas választékkal. Chipsekben sem volt hiány, így hát úgy döntöttünk, kipróbáljuk a magyar üzletlánc egyik saját ropogtatnivalóját, a sós burgonyaszirmot. Hát ez nagy hiba volt. Amikor mashbp először felemelte a polcról, azt
gondoltam borzasztóan megrajzolt bacon darabkák vannak a csomagoláson, később kiderült
ezek burgonyaszirmok akarnak lenni.

A zacskó valószerűtlenül csúnya színekben
pompázik, leginkább arra a pufira emlékeztet amit a trafikos néni 80 forintért veszteget a
bosnyák téri piacon, ez viszont 215 jó magyar pénz volt. Nem érte meg.
Szájba véve só érzetet várnánk, ez azonban elmarad, a termék ízetlen, semleges
szájízt hagy maga után. Az első roppantásnál arra még megvan az esély, hogy ha íze nincs
is, legalább jó lesz csak úgy elnyammogni rajta, de nem. A nyelvvel érintkezve azonnal
megszívja magát, és olyan lesz mint egy fonnyadt paprika.
Ha ez mindeddig nem győzött volna meg minket, hogy a termék megvásárlása hiba
volt, és komoly gondolkodást igényel, hogy is lehettünk ennyire balgák és felelőtlenek hogy
pénzt adtunk ki erre a förtelemre, akkor minden kétséget kizáróan megteszi a kellemetlen,
enyhén keserű utóíz, ami legerősebb minden ízhatás közül, amit ez a szirom az
ízlelőbimbóinkra gyakorol. Kérlek titeket, hogy ha egy mód van rá, NE KÓSTOLJÁTOK MEG!